tegnap meglátogattam az itteni kórházat. eddig rettegés volt, hogy ha bekerülnék, akkor mi lesz, érteni fognak-e és én őket? de nem volt gond. legalábbis az angollal.
az volt, hogy álltam a pultban, és elkezdtem kicsit gyengének érezni magam. aztán kicsit fájt a hasam. aztán kicsit jobban. és mégjobban. kapaszkodtam a kasszába vagy mi a frász az, és próbáltam nem mozdulni, bár nem is nagyon ment volna. aztán kértem szünetet, elvánszorogtam az öltözőig, és ott már potyogtak a potyognivalók (=könnyek) próbáltam ülni, feküdni, semmi se volt jó, közben rámtört a pánik is kicsit. felbolydult a staff, jöttek a kisfőnökök meg a nagyfőnök, mi a franc van, akarok kórházba menni? nem tudom, nem tudom, akarok. ezermillió bocsánatkérés, nagyfőni hívott taxit, egyik kisfőni meg elkísért.
hát azért az vicces, hogy az emergency-n sorszámot kell húzni. :) elsőre adjak vizeletmintát. kaptam egy olyan üvegcsét, amibe kb a hüvelykujjam fért bele max, elhoztam emlékbe. :) aztán vérvétel, mindenkinek hetvenhatszor elmondtam a műtétet, hogy meg tudják nézni, hogy nem azzal van-e a baj. akkor már végre jött a fájdalomcsillapító, bár tablettában. aztán kaptam egy külön kis vizsgálót meg egy csini kórházi pizsit, újabb üvegcse, klasszik hátulkötős pizsiben meg tiszacipőben átvánszorogtam a fél kórházon a mosdóig. végül jött egy doki, hogy a vérképem teljesen rendben van, valami értékem a üvegcsés mintából három plusszos (na azt nem értettem, hiába mondta el többször), ami fertőzésre utal, végül elengedtek felfázás-gyanúval, antibiotikummal meg fájdalomcsillapítóval.
én kicsit szkeptikus vagyok*, és nem bánnám ha találnék végre egy nőgyógyászt, aki időben meg tud vizsgálni, mert amúgy 29-re van időpontom, de végülis ő a doki orvosi diplomával, nem pedig én. néha furcsa helyeken fáj a hasam, de nem tudom, hogy csak beképzelem-e, végülis a képzelt fájdalmakkal is pont az a baj, hogy teljesen valóságosnak tűnnek...
mindenesetre ma már jobb a helyzet.
*méghozzá azért, mert semmilyen klasszikus tünetét nem produkálom a felfázásnak, konkrétan az egész hasam fájt és görcsölt, mintha betont öntöttek volna bele. de hát én tényleg nem vagyok orvos...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése