2013.02.22. péntek

tegnap megkezdődött a fitness-program. sajnos a gyógyszertől, amit a műtét óta szednem kell, feljött jó pár kiló, és most megkezdtem a harcot ellenük keményen. tegnap volt spinning, ma futás és a parkban lévő gépeken egy kis edzés, egy óriási séta, este meg kori. lenkével odafigyelünk rá, hogy mit eszünk, úgyhogy remélem ha tudom tartani ezt az aktivitást rendszeresen, akkor belátható időn belül visszaállok a korábbi méretre. 

egyébként hiányzik a korábbi blog, és nem tudom, hogy hol lehet lementeni, hogy aktivitás híján ne törölje a blog.hu. kicsit gondolkodom rajta, hogy visszaviszem oda az új posztokat, maximum átnevezem a blogot... 

2013.02.21. csütörtök

pár napja bementem a boltba, beálltam a pénztárhoz. az italos sornál korábban összetörhetett egy üveg, a tulaj épp próbálta eltakarítani a romokat. két megtermett leányzó átcaplatott a kifolyt valamin (ahelyett, hogy megkerülték volna a polcot, nem egy teszkó méretű áruházról van szó...), és beálltak mögém a sorba. majd az egyik megszólalt jó hangosan, magyarul, hogy: "inkább töröjjéé főő mee elesek!" aztán a másik szintén jó hangosan elböfögte magát. én meg behúztam a nyakam és reménykedtem benne, hogy senki nem jön rá, hogy mi ugyanonnan jöttünk. 

2013.02.10. vasárnap

kezdődnek az első konfliktusok a munkahelyen, de nem is akarom részletezni, mert fikarcnyit se érdekel. nagyon furcsa, hogy két hónapja még tuti kiborultam volna, hiába apróság, most viszont nem érdekel. egyáltalán. 

mert az érdekel inkább, hogy elég volt abból, hogy valamit azzal a felkiáltással nem lépek meg, hogy nekem úgyse menne. hát ilyen nincs többé. nincsenek többé talánok meg majdok. igenek vannak és mostok. mert úgy nem lehet megmászni az everestet, hogy a szobában gondolkodunk rajta, és a végén arra jutunk, hogy úgysem vagyunk képesek rá. de igenis képesek vagyunk rá. bármire képesek vagyunk, bármire képes vagyok. 

márciusban jelentkezni fogok stewardessnek. ha felvesznek, folytatom a franciát. ha nem, akkor is. és amikor összegyűjtöttem egy kis pénzt (nem is kéne hozzá sok, persze ez nyilván viszonyítás kérdése), akkor megcsinálom rendesen franciaországban a parton a leszállóban a kávézót. 

2013.02.05. kedd

szóval az van, hogy már három hete londoni lakos vagyok. és közben három hónapnak tűnik, persze nyilván azért, mert ebben a három hétben több minden történt velem, mint az elmúlt három évben. na jó, vegyük inkább az utóbbi cirka fél évet, az azért elég "mozgalmas" volt... szóval az elmúlt fél évben elég sok minden történt, és azt hiszem ez az utóbbi három hét valami betetőzés-féle lehet. 

és hát basszus, itt vagyok londonban. itt élek. van munkám, és hamarosan teljesen hivatalos munkavállaló leszek. már vannak ismerős dolgok, amik körülvesznek. angolul kommunikálok nap mit nap. szóval, a francba is, megcsináltam. és még nagyon sok minden áll előttem, még persze nem ismerem a várost, nincsenek kedvenc helyeim, még nem mozgok benne otthonosan. de minden nappal egyre jobban a részévé válok az itteni életnek. 

és közben nagyon hiányoznak az ismerős dolgok, hiányzik a fahéj, a kis csapatunk, a vendégek, a barátaim, a családom, a pasim. de még mennyire... számolom vissza a napokat, amikor végre hazamehetek egy kis időre. de én akartam ezt. nagyon régóta erre vágytam, és ebben a pillanatban borzasztóan büszke vagyok magamra, hogy belevágtam, és arra, ahogy most az elején helyt állok. és nagyon jó ez az ismerkedési-megszokási időszak is, amikor még minden nap egy újdonság, amikor tele van minden felfedezni és megismerni valóval, amikor még úton-útfélen rácsodálkozik az ember valamire. borzasztóan izgalmas és érdekes ez az egész. és közben rengeteg tervem van, szép lassan majd elkezdődik (folytatódik?) az önmegvalósítás-projekt. :)