ja és kezdek megint katasztrófáskodni: szinte minden nap nekimegyek, leverem, beverem, megütöm, rálépek, elcsúszok, satöbbi. a fém szekrényajtót rendszeresen lefejelem pakolás közben. ma pedig a térdem kellős közepével rúgtam bele a szék sarkába, de rendesen lendületből, remélem reggelre jobb lesz, mert már alig bírom mozgatni és kattog is...
2013.08.26. hétfő
már visszajöttem lassan két hete, aztán mindjárt megyek is újra. volt esküvő, meg kórházazás, leginkább az volt, és valahogy semmi nem úgy alakult, ahogy terveztem vagy ahogy kellett volna, de azért így volt jó. közben kiköltözött az öcsém is, rögtön interjú hegyek várták, már fel is vették egy céghez, hamarosan költöznek és kezd. nagyon gördülékenyen megy neki minden, és kicsit féltékeny is vagyok, hogy az égvilágon semmilyen nehézséggel nem kell megküzdeniük, de közben örülök is nagyon a szerencséjének, legalább egy valaki legyen a családban, aki nem akkora lúzer mint én.
pár hete elkérte a számom egy srác. magyar. huszonhárom. éves. találkoztam vele kétszer vagy háromszor, de folyton azon nyavalyogtam magamban, hogy milyen fiatal, aztán amikor apa is kórházba került, akkor elmondtam neki, mert kérdezte, hogy miért olyan szar a kedvem, majd bepánikolt és letette a telefont. azóta nem nagyon beszéltünk.
aztán pár napja bejött a pretbe egy szintén magyar srác, aki párszor már járt nálunk, hogy munka után ráérek-e. megvárt. beszélgettünk az esőben, mert nem volt kedve beülni sehova, aztán áthívott borozni, és a beszélgetés közepén benyögta, hogy decemberben utánajön az exe, és megpróbálják újra. onnantól már nem nagyon tudtam mit keresek én ott, itthon meg csak sajnáltam magam, hogy miért ilyen idiótákat pakol elém, aki elém pakolja őket. otthon se volt egyszerű ismerkedni, de itt még nehezebb, néha már fel is adom, végülis minden metrókocsi tele van spermabankos hirdetésekkel, csak még gyűjtenem kell hozzá, hogy egyedül is el tudjak tartani egy gyereket. de itt legalább nem lehetetlen.
és tudom, persze, hogy ugyandehogymár, és úgyis jön majd a herceg a fehér lovon, és ha már fel vagy készülve rá, meg nem akarod görcsösen, meg miért ne jönne. de lássuk be ugyanannyi esélye van annak is, hogy nem fog jönni, és engem még egy kicsit jobban is szorít az idő, mint az átlagot. de majd meglátjuk.
2013.08.05. vasárnap
szóval én mindjárt megyek haza, apát még nem engedik ki pár hétig, mert törött keresztcsonttal nem lehet még csak ülni sem. zs hétfőn fekszik be a következő kemóra, ha minden jól megy, akkor kiengedik mire érkezem. közben lavírozom anya meg az öcsém között (amit eddig ő tett, mármint az öcsém, próbálta enyhíteni a feszkót közöttünk). nagyon kemény ez így, mármint lelkileg, nem sok pihentető lesz az egy hét "nyaralásban", de nem érdekes, már nagyon hiányzik mindenki.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)