tegnap visszatértem egy otthoni villámlátogatásról, és azon kívül, hogy nagyon jó volt kicsit a családdal és a barátokkal lenni, nem volt jó otthon, és már nagyon vártam, hogy visszajöjjek. mert londonhoz képest budapest igenis balkán, és kedd reggel az első ember, aki a kapun kilépve az utcán fogadott egy totál részeg hajléktalan volt, aki az út közepén üvöltözte, hogy bassza meg a kurva anyját az az autós, aki rádudált, mert neki zöld volt és haladni szeretett volna, de a piroson áttántorgó csövestől nem tudott. és a hévre száz évet kellett várni, és mocskos volt, az utcán meg büdös. és mondom mindezt úgy, hogy egyébként nagyon szeretem budapestet.
egyébként a legnagyobb különbség az emberek hangulata. hogy ott (ti. magyarországon) a pénztáros vagy az eladó úgy szolgál ki, hogy a végén még én kérek bocsánatot, hogy vásároltam. itt meg előre köszönnek, megkérdezik, hogy hogy vagyok, milyen napom lesz/volt, szép napot kívánnak és mosolyognak.
de majd ha kicsit több időm lesz írok egy összehasonlítást, vagy összefoglalást, hogy eddig miért és mitől is érzem jól magam itt, mert érdemes.
mintha csak én írtam volna
VálaszTörlés