enyhe depresszió kerülget. péntek óta esik. még mindig nincs munkám.
szombaton beugrottam egy bárba pultozni, úgyhogy legalább valami minimális munkatapasztalatom már van. maga a pultozás nem volt nagy szám, black party volt, mármint nem feketében kellett menni, hanem feketék bulija volt. egy sziget azért erősen pörgősebb, bár elég sokan voltak itt is. szóval a munka nem volt újdonság, max az érintőképernyős kassza, meg a kártyaleolvasó rendszer, de ezekbe iszonyú gyorsan bele lehet jönni. ami szar volt, az az, hogy egy új helyen nem ismeri az ember az árukészletet (és még egy rohadt itallap se volt), azt hogy mi hol van, a szokásokat, stb. a pultostársam ráadásul egy tapló volt, ő nagyon megkeserítette az estémet. meg persze néha nem értettem, hogy mit akar a vendég...
és közben azon agyalok, hogy nem vagyok normális, hogy otthon feladtam egy fix állást, hogy mások pénzét költöm itt a semmire, hogy otthon hagytam a pasimat...
úgy döntöttem, hogy ha február közepéig nem találok munkát, akkor hazamegyek.
No surrender!
VálaszTörlés