2013.09.14. szombat

mérföldkő a mai nap, amióta kint vagyok ma voltam először úgy társaságban, hogy nem volt köztünk egy magyar sem. őszintén szólva én mindig eléggé be vagyok (voltam) rezelve az ilyen helyzetektől, mert be kell látni, még egy csomószor előfordul, hogy nem értek valamit. a munkahely más, ott leginkább munkáról van szó, ugyanazokat a kifejezéseket, szavakat használjuk minden nap. de csak úgy beülni valahová, dumálni, csak angolul, hétköznapi dolgokról, háááát... és basszus szuperjó volt, a kollégákkal kebaboztunk egyet munka után négyen, és dumáltunk mindenről, sztoriztunk és viccelődtünk, és értettem és értettek. ez most hatalmas sikerélmény nekem. 

közben költözés van, bár még nem tudjuk hová. akadt egy kis problémánk a council-lal, az ilyen önkormányzat-féle itt, és úgy döntöttünk lenkével, hogy nem várjuk meg, amíg kilakoltatnak. úgyhogy ő odacuccolt a barátjához, meg nagyrészt én is, ugyanis e-vel a-val és a pasijával szeretnénk kivenni közösen egy kis lakást, de csak október egytől, én viszont két hétig otthon leszek, úgyhogy egyelőre átpakoltam oda a cuccaimat, hazamegyek, de vissza már (remélhetőleg) az új lakásba jövök. izgi, mert itt nem divat az egy hónapos felmondási idő, általában egy hét, nagyon max. kettő. ez viszont azt jelenti, hogy a most megjelenő hirdetések kb azonnal vagy egy héten belül költözősek, úgyhogy majd valszeg csak az utolsó pillanatban lesz meg a kecó, addig meg megpróbálok nem pánikolni... végülis van vészterv, úgyhogy mi történhet? 

2013.09.03. kedd

most, hogy beléptünk a szeptemberbe és lassan magunk mögött hagyjuk a nyarat, tartsunk egy kis összefoglalót. 

már több, mint hét hónapja vagyok itt, és sokszor nem könnyű itt az élet, de lássuk be máshol sem az. viszont elég sokszor megállpítom, hogy maga a beilleszkedés egyáltalán nem nehéz. tény, hogy az első nap kidobhatja az ember az ablakon a középfokú nyelvvizsgáját, a rigó utca itt fabatkát sem ér (még akkor sem, ha én a műegyetemen nyelvvizsgáztam :). viszont senki nem akad ki azon (az angolok sem), ha bénán fejezi magát az ember, ha nyelvtanilag nem helyes amit mond. sokan akik jó pár éve itt élnek szarabbul beszélnek angolul, mint én, mármint nyelvtanilag,  de ez itt senkit nem érdekel, a legfontosabb a szókincs és a megértés. én még sokat küzdök mindkettővel, kb három-négy hónap után kezdtem érezni a fejlődést, ami most egy picit belassult, de rengeteget kérdezek és visszakérdezek, és próbálok nem beszari lenni és szóbaelegyedni a vendégekkel, mert csak így fogok még többet tanulni.

az időjárás messze nem olyan idén, mint amit az itteniek eddig megszoktak, és ez azt hiszem számomra nagyon nagy szerencse. változik itt is erősen, ahogy azt hiszem az eész világon, de európában mindenképp, ami azt jelenti, hogy itt is hosszabb és hidegebb volt a tél, mint azelőtt, én például a havas londonba érkeztem, ami itt egyáltalán megszokott, mármint a hóesés. aztán jött egy pár hónapos esős tavasz, amitől kicsit befordultam, de júniusban ide is beköszöntött a nyár, mármint a számunkra igazi nyár, nem az átlaos londoni, meleg, stabil 25-30 fok, nagyritkán kicsit melegebb, és ez nagyjából a mai napig tart, három hónap alatt egy kezemen meg tudom számolni hányszor esett az eső, az is inkább éjszaka, és ez nagyon jó volt így. megkockáztatom, hogy jobb nyarunk volt itt, mint otthon. kicsit még félek az ősztől, remélem nem most jön majd ennek a jó időnek a böjtje. 

a város már ismerős és nem idegen, de még nem mondhatom, hogy igazán ismerem, azt hiszem most fog kinyílni előttem, hogy megérkezett a bringám, és végre felülről fogom látni, nem alulról a metróból. ugyanúgy, ahogy pesten is, a bringázás miatt tudom majd összekötni az ismerős pontokat, és akkor már igazán otthon fogom érezni magam benne azt hiszem. 

rengeteg magyar van kint, de nem keresem a társaságukat. egyrészt, mert megvannak itt is a magyar barátaim, akiket még otthonról ismerek, és ez ad egy elég nagy biztonságérzetet, és sajnos a külföldön élő magyaroknak elég rossz hírük van (persze tudom, hogy igazából én is közéjük tartozom), és nekem is több eddig a rossz tapasztalatom. 

az, hogy meddig maradok még, elég sokmindentől függ, de most jól érzem magam itt, még úgy is, hogy sokszor hiányzik a családom és az otthoni barátok, az ismerkedés pedig egy rémálom. aztán majd meglátjuk hogy alakulnak itt a dolgaim.