a mai napom nagyon jól indult. egy barátom, aki budapesten élt de úgy döntött ideje visszaköltöznie kaliforniába, a hazaútja közben útbaejtett (pont londoni átszállással ment, és volt pár órája a két gép között). csatangoltunk, ebédeltünk, nagyon jó volt látni. aztán kicsit feltöltődve útnakindultam a városban intézkedni. útközben találtam egy szuperjó boltot, ahol vettem apa barátnőjének egy szuperjó szülinapi ajándékot. annyira örültem neki, mintha magamnak vettem volna, és egész úton hazafelé azt tervezgettem, hogy hogyan adom majd oda neki. még beugrottam a sportboltba, ahol találtam egész jó matracot a hétvégi sátrazáshoz, ráadásul féláron, utolsó darab. újabb sikerélmény. jöhettek az alapanyagok a székelykáposztához, majd beszaladtam még a lengyel boltba sóért, mert az angol só nem sós... na és ott ért a katasztrófa, ugyanis a nagy boldogságban ottfelejtettem az egy szatyorban lévő ajándékot és matracot, amit már csak otthon vettem észre, és mire visszamentem, már nem volt meg.
két óra bőgés után lementem újra a boltba, hogy nem tennének-e ki egy papírt, hogy légyszi hozzák vissza, hátha... de a főni engedélye nélkül nem lehet, ő viszont most lengyelországban van, de ha visszajött akkor felhívnak és megnézhetnénk a kamerákat. kicsit bolt, valószínűleg vagy ismerik vagy felismerik, és akkor lehet neki szólni, hogy adja már vissza légyszi, mert különben rendőrség vagy mittudomén.
de a székelykáposzta legalább jó lett.
