a próbanap sajnos nem olyan volt, mint amilyet elképzeltem, és kicsit furcsán is áll a cég egy új alkalmazott felvételéhez, úgyhogy úgy döntöttem nemet mondok nekik és keresek valami olyat, ahol az első perctől jól érzem magam (és közel van, és nem részmunkaidő) vagy ha mégsem, akkor nem ciki felmondani rövid időn belül és jobbat keresni. úgyhogy van még két hetem valami ilyet találni, kicsit kezdek berezelni, de még nincs pánik.
lenke hazautazott tegnap másfél hétre, és már most hiányzik, és el se tudom képzelni milyen lesz, ha majd egyszer nem fogunk együtt lakni...
én egyébként azt hittem magamról, hogy tíz év egyedüllakás után (jó, volt közben lakótársas időszak is, de rövidek) majd elég nehezen fogom viselni, hogy itt hatan élünk együtt, és az egyetlen hely a lakásban, ami csak az enyém, az az ágyam meg a szekrényem, mert még a szobában is ketten lakunk, de nincs így. az első perctől úgy elvagyok itt, mint marci hevesen, mondjuk nyilván hozzájárul ehhez az is, hogy mindenki normális és csendes a házban, és mivel össze-vissza dolgozunk, ezért alig látjuk egymást.
és még mindig tart a fitnesz-program meg a diéta, és már elkezdtek lemenni a kilók meg a centik, bár még elég lassan haladnak. és már csak egyszer állok meg futásnál, és nemsokára már egyszer sem fogok, és aztán jöhet majd a két kör is. és elkezdtem izmosodni is, bár még csak én érzem és látom, meg lenke a hátamon. :)
és csodaszép idő van végre, már lehet a teraszon reggelizni és napszemüveget hordani, és néha a bőrdzsekiben már melegem van.
